Hernádszentandrás

Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata értelmében minden év február 25-én tartják A KOMMUNIZMUS ÁLDOZATAINAK EMLÉKNAPJÁt.
1947. február 25-én Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet katonai hatóságok jogtalanul letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban, mialatt többször kapott agyvérzést, egyszer pedig szívinfarktust...
1955. november 8-án adták át a magyar hatóságoknak. Először Nyíregyházán, majd Jászberényben folytatta a fogolyéletet, s ekkor megtapasztalta, hogy az Államvédelmi Hatóság emberei felülmúlták szovjet mestereiket.
1956. január 12-én végre meglátogathatta felesége.
Rövidesen Budapestre szállították, de csak április 2-án engedték szabadon. És azután is megfigyelés alatt tartották.
1959. június 21-én halt meg, 23-án temették el, de halálhírét csak a temetés napján közölték az újságok. Még holtában is féltek tőle! A robusztus, életerős férfi 51 éves korában hagyta el végleg szülőföldjét...

"...A nép türelmes. Hatalmat kapott a demokráciában és hatalmával élni fog. Az óriás nyugodt fölényével elnézi, hogy emberek idefent, Budapesten, a változó idők és a változó szükségletek szerint skatulyázzák a népet jobbra vagy balra, nevezik demokratának vagy reakciósnak, de hiba volna azt hinni, hogy az óriásnak nincs önérzete. Én minden pártvezérnek és minden párttitkárnak lelkére kötném, hogy tisztelje a nép – a parasztok, a munkások és polgárok – természetes érzékenységét. […]
Öklük mutogatásával, fenyegetésekkel nem lehet megváltoztatni azt a bizonyos »szerencsétlenül ostoba parlamenti aritmetikát«, de minket sem lehet letéríteni arról az útról, amelyet a magyar nép akarata jelölt ki számunkra. Szeretném, ha a munkáspártok vezetői végre számot vetnének a magyar élet bizonyos megváltoztathatatlan adottságaival, és félretennék a szavakban vagy közigazgatási és rendészeti intézkedésekben megmutatkozó erőszakosságot.
Szeretném, ha tudomásul vennék a fenyegetések értelmetlenségét és azt, hogy önmaguknak ártanak vele a tömegek előtt. Ha valóban demokraták és a népet nem játékszernek, nem eszköznek, hanem a hatalom forrásának tekintik, akkor meg kell változtatni politikai módszereiket. […]"
/Kovács Béla, 1946/