Kapcsolat

Üveges Gábor
polgármester


   

Református egyház

„Megáll az Istennek ígéje...”

Önálló templom - önálló egyház

A történeti források alapján tudjuk, hogy 1329 óta Fel-Ináncs elnevezését felváltja temploma és egyháza védőszentjéről elnevezett Szentandrás, mely a településnek is névadójául szolgál. Az Anjouk alatt fennálló plébániákról, a plébánosok személyéről, jövedelmeikről hiteles képet nyerünk a pápai adószedőknek az 1332-1337. évekre terjedő lajstromából.
Mohács után az ország népe vallási téren is három részre szakadt: lett katolikus, református és evangélikus magyar. Felmérhetetlen keserűség, harc, szenvedés és pusztulás forrása lett a vallási egység megbontása. Kétszáz éven keresztül vallási téren is kíméletlen küzdelem, fegyveres harc színhelye lett a Felvidék és települései. (Gombár A., 2000)
Zemplénben a XVI. század derekára jelentős haladást tett a reformáció. A támogató nagy földesurak közül is a Homonnai-Drugethek és a Perényiek emelkedtek ki. Abaújban (ahol a század közepe táján több kiemelkedő reformátor - pl. Szántai István, Dévai, Benczédi Székely István - tevékenykedett lelkipásztori vagy tanítói minőségben), Borsodban, Gömörben, Hevesben a század közepéig mindenütt - ahol földesúri akarat nem szegült ellene - elterjedtnek tekinthető a reformáció. Az 1550-es évek folyamán a svájci tanokkal és szellemmel már a Felvidék északi és északkeleti részein is találkozhattunk. 1561-ben ülésezett egy zsinat Tarcalon. Ott az úrvacsora és predestináció tan kérdéseiben már a Kálvin-Béza-féle álláspontot fogadták el elődeink. Ez volt az előkészítése az 1562-ben megtartott második tarcali zsinatnak. Itt Kopácsi István elnöklete alatt zempléni, abaúji, borsodi lelkészek nagy számban jelentek meg. Ekkor fogadták el Béza hitvallását, melyben a református tan tiszta és érett kálvini szellemben körvonalazódott. Némi problémát jelentett később, hogy a vidéki protestáns földesurak leghatalmasabbja - Perényi Péter fia, Gábor abaúji főispán - hallani sem akart a helvét irány elfogadásáról. Ragaszkodott lutheri hitéhez és az ágostai hitvalláshoz. Ezért az 1563. év folyamán felelősségre vonta a birtokain működő lelkészeket, amiért részt vettek a tarcali zsinaton. Követelte tőlük az ágostai hitvallás mellett maradást, a predestináció-tan elvetését, az úrvacsora ostyával való kiszolgáltatását. Korai halála - 1567 - után azonban már birtokain belül és kívül zavartalanul folytatódhatott tovább a református egyház szervezése. Annál is inkább, mivel birtokainak örökösei szintén a helvét irányt pártolták.
A „tiszajobbparti” reformátusok vezetőembere ebben az időben már a kiváló Biblia-fordító, egyházkormányzó és dogmatikai harcos Károlyi Gáspár, aki 1563-tól gönci lelkipásztor, majd „kassavölgyi" esperes volt. Szenczi Molnár Albert is segítségére volt az első teljes magyar nyelvű Biblia fordítás elkészítésében. Ilyen történelmi háttérrel csatlakozott már 1568-ra az abaúji egyházmegye a kálvini reformációhoz. Ebben az egyházmegyében és ebben a történelmi környezetben élt és lett reformátussá Hernádszentandrás lakossága is. (Ujvári N., 2003)
Az abaúji települések egyháztörténetének alakulása azt mutatja - és ez vonatkozik a XVIII. és XIX. századra is, - hogy a vallási harcok és küzdelmek, a jogfejlődés eredményeként a vallási, egyházi hovatartozás tekintetében a településeknek három típusa jött létre:
  • A XVIII. és a XIX. század első felében, a települések egy jelentős hányadában újra és véglegesen megszilárdultak a katolikus egyház pozíciói, befolyása a hitélet minden területén dominánsan érvényesült.
  • A települések második csoportját alkotják azok a települések, amelyekben a katolikus egyház helyébe a református, vagy evangélikus egyház lépett. Ezek az egyházak befolyásukat a hitélet minden területén dominánsan érvényesíteni tudták.
  • Végül, a települések egy harmadik csoportját alkotják a több templommal és egyházzal rendelkező községek és városok. A római katolikus, a református, az evangélikus egyházak mellett - főleg a XIX. század közepétől kezdve - jelen vannak a görög katolikus és az izraelita egyházak is.

A református egyházközség 400 éve

Szentandrás egyháztörténetileg az abaúji települések második típusába sorolható, hiszen az 1595. évi templomösszeírás óta a község református egyháza napjainkig megőrizte híveinek a katolikusok által az 1300-as évek elején épített templomot, az elmúlt 400 évben többször átépítve, bővítve, korszerűsítve azt. (Gombár A., 2000)
Előbb Ináncs fíliája volt a református egyházközség, majd 1739-ben már anyaegyházként találkozhattunk vele. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvekben jól figyelemmel kísérhető, hogy a későbbiekben már Ináncs volt Szentandrás fíliája. A legrégibb tárgyi emlék, mely az egyházközség létezését bizonyítja, az a harang, mely 1645 óta a mai napig megtalálható a templomtoronyban „Georgius Wierd in Eperies 1645.” felirattal.

A templomról


Írásos emlék nem maradt fenn arról, hogy a templom mikor épült Hernádszentandráson, ugyanakkor nagy valószínűséggel hiteles a már korábban említett 1329-es dátum, amikor is a már használatban lévő templomának védőszentjéről, Szent Andrásról kapta a nevét a település.
1696-ban már a reformátusok birtokolták a kőtemplomot. Konkrét évszám említése nélkül a Sárospataki Levéltár zsoldos anyagából ezt az információt kapjuk a szentandrási „Isten házáról”: „amióta adat van, a templom folyamatosan birtokában volt és az istentisztelet gyakoroltatott.”
Demeter István lelkipásztorsága idején került sor a már meglévő és használatban lévő templom felújítására és a Türelmi Rendelet értelmében való bővítésére. Erről a következőképpen ad hírt a szentandrási parókián megtalálható első anyakönyv: „Anno 1792. Renováltatott, és a Nap nyugoti vége felöl meg bővittetett a Templomunk, a Felséges Királyi Toleranciabéli engedelemmel, a Székek is jó rendben szedetvén, mind újonnan készíttettek.”
A nyugati vége tehát 1792-ben épült a régi templomhoz toldva. A keleti rész valószínűleg neoromán stílusban volt építve, amire az ablak alakjából lehet következtetni. Az a rész Árpád-kori lehet. ,,1807-ben a Délre nyíló ajtó berakatott s a két végén nyittatott ajtó.”
Az 1813. évi árvíz a templomot és a parókiát is megrongálta. A kerítés kidőlt, a templom kőfalát kb. „2 lábnyira” mosta a víz. „A Cathedrát is hellyéből kimozdította.” „A Templom fedele is a leg rosszabb állapotba’ lenni találtatott.” Ez után a templomot rendbe hozták és 1834-ben „Ujj Torony építéséhez készül az Ekklésia”, melynek „fundamentom kövét” 1835. május 12-én tették le, mivel már 3 évvel korábban megállapította az egyházlátogató, hogy a templom jó állapotban van ugyan, de „a torony mellette veszedelmes düllő félbe van...” A hívek is kifogásolták a régi harangtornyot. Ők azért látták szükségesnek egy új torony építését, mert szerintük a torony alacsony, és nem hallják a harangszót. Ezért elhatározta a gyülekezet, hogy közadakozással egy új, magasabb kő tornyot épít. 1837-ben készült el a torony, fazsindelyes tetővel. A tető 225 Ft-ba került, de ezt már csak úgy tudták megcsináltatni, hogy 1836. augusztus 16-án 300 arany Ft-ot kértek a püspöktől 1 éves lejáratra, mert az egyházközség kasszája kiürült.
1870-ben úgy határozott a presbitérium, hogy a torony fazsindelyes tetőzetét bádogtetőre cserélik.
A templom „többszöri átalakítás és kibővítés után 1893-ban kapta végleges alakját. A tanítói kertben áll, bejárati útja orgonasövénnyel szegélyezett.” - írja dr.Kovács J. István. Ebben az évben nagyobbították meg a tornyot. Ekkor a gomb fölé csillag is került.
1906-ban „a templom külseje, különösen pedig tetőzete javítást igényelvén: presbitérium elhatározza, hogy a templom és a torony külsejét kijavíttatja, a templom tetőzetét pedig cinezett pléhvel befedeti.
A II. világháború idején is renoválták a templomot, 1943 márciusában kezdték a munkát. 1955-ben vezették be a villanyt Hernádszentandrásra, és ekkor úgy határozott a presbitérium, hogy a templomba is be kell vezetni.
1976-ban belső festéssel oldották meg a renoválást. A következő évben pedig új járda, vaskapu és kerítés díszítette a templom környezetét. 1979-ben palával fedték be a templom tetejét, de úgy, hogy a bádogozást nem szedték le, mert akkor a 3 évvel korábbi festés beporozódott volna. Új csatornával is ellátták. Az 1996-os belső felújítás után 2002-ben vált szükségessé a templom renoválása. Ekkor külső felújítás történt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának anyagi támogatásával. A munkálatok 2002 nyarán kezdődtek és ősszel be is fejeződtek.

A „Paplakok”-ról

Pontos adat nem található arról, hogy az első „lelkészlak” mikor épült. A legkorábbi írásos feljegyzést az 1740-47 közötti időből olvashatjuk, mely Medgyasszay András kéziratában maradt ránk a következőképpen: „Nemzetes Kereki István uram kurátorságában a parochiális ház renováltatott.”
Az első anyakönyv ez időről szóló bejegyzése a parókia renoválása mellett említi a hozzátartozó csűr renoválását is. Tartozott még a parókiához istálló és kamra is. A lelkészlakon tartották az egyházközség pecsétjét és ládáját, melynek kulcsa a kúrátor gondjaira volt bízva. E tényről a presbiteri jegyzőkönyvek folyamatos tájékoztatást adnak.
Ezt az épületet, - t.i. parókiát - az 1813. évi árvíz megrongálta. Ezért Csengery István lelkészsége idején az 1817-es esztendőben új parókia alapját tették le, melyet 1818. augusztus 2-án szenteltek fel. A lelkész dicsérő szavakkal említette Nikházy János kurátort, aki rendkívüli szorgalomról tett bizonyságot az építkezés során. E parókia elé 1822-ben az egy éve megválasztott gondnok, Vajthó István szeretete és tisztelete jeléül 2 körtefát ültetett.
A több, mint 10 éve épült parókiáról 1832-ben így nyilatkozik az egyházlátogató: „a Parochia alacsony, rossz helyre lévén különben is le téve. De bizonyára nem ez, hanem a tető elhasználódása volt az oka annak, hogy a parókia 20 év után beázott és új tetőre volt szükség. 4 év után sem javították meg, majd 1852-ben belátták, hogy a munkát el kell végezni.
Mivel az iskola nem felelt meg a minisztérium által előirt feltételeknek méreteiben és „komfortosságában”, a hernádszentandrásiak elhatározták, hogy a tanfelügyelő felszólításának eleget téve új iskolát építenek. Ez az elhatározásuk azonban csak terv maradt, mert inkább úgy kívánták megoldani az iskola-problémát, hogy a parókia épületét alakítják át e célra és egy másik lakást vesznek inkább a lelkésznek. Meg is vették parókiának Török Lajos birtokát 3.000 pengő frt-ért. Úgy állapodtak meg, hogy ezt az összeget több részletben fogják kifizetni, mivel az egyház nehéz anyagi helyzetben volt. Az első részlet kifizetésére 1858 szeptemberében került sor.
Voltak olyan egyháztagok, akik az egyházközségtől kölcsönt kértek és kaptak, de nem tudták azt visszafizetni, ezért az egyházközségnek is kölcsönt kellett felvenni, hogy a parókia részleteit fizetni tudják. Mivel Török Lajos nem fogadta el azt az összeget, amit az egyházközség kölcsönként felvett, mert ő a teljes összeget kérte, így arra 2 évig kellett várnia, amíg az egyházközség újra fizetőképes lett. Az épület teteje 1864-ben javításra szorult. Ekkor teljesen új cseréppel fedték be. 1 évvel később elhatározták, hogy takarék gabona magtárat állítanak fel, és úgy döntöttek, hogy ez a magtár a lelkészlak padlásán kap helyet, míg megfelelő épületet nem építenek neki. Új kaput a lelkészlakra 1871-ben készítettek. Majd 8 évvel később tervbe vették a „paplak” és a melléképületek renoválását, de az eddigi építkezések miatt az egyházközség jövedelme nagyon lecsökkent, bizonytalanná vált a feladat megoldása. 1881-ben mégis felújíthatták az épületeket, hisz az egyházlátogató megjegyzi, hogy minden épület jó állapotban van. 1883-ban ismét renoválták a parókiát.
1908-ban úgy döntött a presbitérium, hogy új parókiát kell építeni. Nincs pontosan feljegyezve, hogy mikor épült fel, de a presbiteri jegyzőkönyv 1912. évi utalásaiból 1910-12-re lehet tenni a befejezés idejét. Ezt az épületet a II. világháború alatt a déli oldalon aknatalálat érte. 1962-ben került sor a lelkészlak és a kert újonnan való körülkerítésére, melynek árát a gyülekezet gyűjtésből fedezte. A Hernádszentandrásról kivándorolt Béky Zoltán, aki az USA-ban a református egyház 1. superintendense lett, hazalátogatásakor 2.000 Ft-ot adott az egyházközség megsegítésére. A szintén Amerikában élő református lelkész Ferenczy Pál, aki Perén született, Kádár Károly Amerikában élő testvérünk 3.000 Ft-os adományát hozta. Ezekből az adományokból építették újjá a parókia tetejét 1 évvel később.
Folyamatosan modernizálták az épületet a következő évtizedekben: 1972-ben bevezették a vizet. Ismét új cserép került a tetőre 1985-ben. A gázt pedig 1996-ban vezették be. 250.000 Ft-ért, melynek egy részét - 100.000 Ft-ot - a gyülekezeti tagok adományai tettek ki. 2004-ben pedig csatornával látták el az épületet. 2005-ben ismét felújítási munkálatok kezdődtek a parókia épületén, mert külső és belső állapota is megkívánta a felfrissítést. (Ujvári N., 2003)

Hernádszentandrás lekészei és tanítói

Hernádszentandrás református lelkészei
Banzai Tamás 1603-1610
Somodai János 1610-1612
Szemenyei Márton 1612-1613
Semnei András 1613
Kanizsai Márton 1614-1618
Kéri György 1618-1619
Thúri János 1619-1621
Gemmasius András 1621-1622
Benei István 1625-1626
Szendrei Mihály 1687-1692
Ifj. Bódics Mihály 1692-?
Bessenyei Márton 1739-1747
Vári Szele Miklós 1751-1753
Túróczy Péter 1753-1756
Lisznyai Pál 1756-1763
Szerencsi Nagy István 1763-1773
Bodnár István 1773-1780
Zemlényi Üveges István 1780-1788
Pállya János 1788-1791
Demeter István 1791-1798
Hegedűs György 1798-1805
Csegöldi István 1805-1809
Demeter István 1809-1812
Czuczor Mihály 1812-1817

Galgóczi Sámuel 1817-1818
Csengeri István 1818-1826
Gyarmathy József 1826-1846
Gyarmathy István 1846-1855
Komáromy János (helyettes) 1855
Gyurkó Dániel 1855-1897
Harsányi Bertalan (helyettes) 1897
Kőszeghy Dániel (helyettes) 1897
Benke István 1898-1911
Cziáky Endre (helyettes Felsődobszáról) 1911
Benke István (helyettes Csobádról) 1911
Medgyasszay András 1912-1950
Vajthó Lajos (helyettes) 1950
Tóth Kálmán 1950-1958
Dr. Kiss Lajos (helyettes) 1958-1960
Kecskés József 1960-1970
Arday László (helyettes) 1970-1971
L. Nagy Lajos 1971-1975
Gidófalvy Andor 1975-1981
Kertész Zoltán 1982-1993
Gazsiné Vízi Éva Hajnalka 1993-2004
Gere Gábor 2004-2005
M.A Hadi 2005-2018

Kardos Imre (helyettes) 2018-2019

Nagyné Csomós Mária 2019-

Kántor-tanítók
Horvát János 1751-1762
Kováts György 1762-1765
Gönczi György 1766-1768
Romp József 1771
Nagy Mihály 1771-1808
Juhász Mihály 1810-1811
Gyüre Gábor 1813-1820
Szabó István 1820-1824
Ragályi Ivots János 1824-1830
Tóth Dániel 1833-1835
Pósa Mihály 1836-1864
Csontos Endre 1864-1866
Horváth Gábor 1866-1878
Piskóthy Sámuel 1879-1880
Szendrey János 1880-1902
Szabó István 1902-1935
Molnár János 1935-1944
Petró András 1944-1946
Villányi Margit 1944-1948
Potoczki Margit 1945-1946
Molnár János 1946-1948
Tanítók az államosítás után
Sipos Sándor 1948-1950
Villányi Margit 1948-1966
Vaskó Ferenc 1950-1953
Pálhegyi Iréneusz 1953-1962
Pálhegyi Iréneuszné 1953-1965
Tóth Kálmánné 1960-1962
Kurucz Sándorné 1966-1979
Földesi Ilona 1966-1967
Lengyel Attila 1967-1968
Hegymegi Edit 1968-1969
Tóth Magdolna 1968-1969
Juhász Imre 1968-1969
Erdős Erzsébet 1968-1969
Előd Ilona 1974-1975
Büdi Terézia 1974-1975
Tóth Mária 1975-1976
Vincze Mária 1976-1977
Takács Julianna 1977-1979
Gyimóthy Lajos 1979-1983
Kristóf József 1979-1988
Bortnyik Barnabásné 1988-1989
Kovácsné Prokop Dóra 1989-1990
Sztrik István 1989-1990
Tanítók a rendszerváltás után
Dr. Üveges Gáborné 1990-1992
Kovácsné Prokop Dóra 1993-1994