A falu története

Kapcsolat

Üveges Gábor
polgármester

„Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.”

Hernádszentandrás - A település kialakulása és névtörténete

Árpád vezér a pusztaszeri nemzetgyűlés idején néhány törzsnek birtokot adományozott. Abaúj területét Ed és Edömér - egy testvérpár - kapta. Az ő leszármazottaik az Abák. Aba 1038-ban építette fel a Hernád bal partján Aba-várát, amelyről az abaúji településrész a nevét kapta. Borsod-Abaúj-Zemplén megyének ezen abaúji vidékén, a Bibliájáról híres Vizsoly községtől mindössze 20 km-re délre fekszik Hernádszentandrás. (Ujvári Nóra, 2003)

Szentandrás határa döntően sík terület, 85 százalékban 150-170 m tengerszintfeletti magassággal, csupán 15 százalékát teszi ki a Zempléni-hegység legdélibb nyúlványa Pere és Felsődobsza közötti terület, a Nagy-Hernád bal partján 350-400 m tengerszintfeletti magassággal. Földrajzi, talaj- és éghajlati adottságai ősidők óta kedvezőek az állattartáshoz, az állattenyésztéshez és a földműveléshez. Szentandrás és szomszédos községei: Forró, Fügöd, Hernádbűd, Pere, Felsődobsza, Ináncs már a honfoglalás - államalapítás előtt emberek által lakott hely volt. Erre utalnak a régészek által feltárt leletek, s a települést övező ún. földvárak.

A rendelkezésünkre álló történeti források alapján tudjuk, hogy Szentandrás településgyökere a mai Kis-Hernád medrében folyó Nagy-Hernád jobb partján létrejött ősi település: Ináncs volt.

Ináncs az Árpád-házi királyok időszakában királyi és várbirtok területnek számított, s így a tulajdonlás szerinti földterületek megjelölése már önmagában is igényelte az azonos és az eltérő, követhető földrajzi megjelölést. Az al-, a fel-, vagy az alsó-, a felső elnevezéseknek Ináncs neve mellett nemcsak a megkülönböztetés szempontjából volt jelentősége, nemcsak a település megkettőződésére utal, hanem arra is, hogy kellő földrajzi távolságban helyezkedtek el egymástól. A korai középkorban, egészen a XV. századig a mai Kis-Hernád medrében folyó Nagy-Hernád lényegében elválasztotta Al-Ináncsot Fel-Ináncstól.

Ináncs település neve - a kutatások szerint - 1271-ben fordul először elő a forrásokban. Nyelvészek szerint a puszta személynévből keletkezett magyar névadással (I(na)nch - személynév). Az alapjául szolgáló személynév török eredetű, vagy az ótörök inanc = hit, bizalom, vagy inanc bég = kölcsönös bizalomban részesülő bég, bizalmi bég. A települések névadásának igen elterjedt gyakorlata volt Abaújban az alsó-, felső első szótag megjelölésű falunév. Ennek is két típusa figyelhető meg: olyan települések elnevezésére használták, amelyek évszázadok során igen közel kerültek egymáshoz, illetve lényegében összeépültek, mint például Felső-Kázsmárk - Alsó-Kázsmárk, Felső-Méra – Alsó-Méra, stb., s az- esetek többségében a települések előszótag megjelölése mára már feleslegessé vált. A másik falunév típus az, amikor az alsó-, felső-előszótaggal megjelölt település földrajzilag egymástól távol esik, mint például: Alsó-Vadász - Felső-Vadász, Felső-Dobsza - Alsó-Dobsza, s ezek a falunevek természetesen napjainkban is megmaradtak.. Fel-Ináncs és Al-Ináncs esetében másról van szó. A1-Ináncsból egyszerűen csak Ináncs, Fel-Ináncsból pedig Szentandrás lett. Vajon milyen okok idézték, vagy idézhették elő az egy, (Ináncs), vagy két település (Al-, Fel-Ináncs) olyan elkülönülését, melyet elődeink névhasználatban is fontosnak tartottak kifejezni?

Vajon miért nem választották elődeink sok más településhez hasonlóan az Alsó-Ináncs – Felső-Ináncs megjelölést, amikor még 1329 után is számtalan adóösszeírásban, oklevélben, egyházi dokumentumban Szentandrás helyett Fel-Ináncs, vagy Fel-Ináncs (Szentandrás), vagy Szent-András (Fel-Ináncs) megjelöléssel is találkozunk?

Feltételezésünk szerint ennek három nyomós oka lehetett:

Az a körülmény, hogy Fel-Ináncs helyett Szent András apostolról nevezték el az anyaegyházat és a települést arra utal, hogy az itt lakók egyházi tekintetben erősebb befolyással és önállósági vággyal rendelkeztek, mint az Al-Ináncson élők. Szent Andrásnak Benedek személyében önálló papja volt. Al-Ináncsnak nem volt önálló papja. Valószínű, hogy az al-ináncsi egyház teendőit a szent andrási pap látta el. Az 1332-37. évi pápai tizedlajstrom szerint Abaújvármgyében 124 római katolikus egyház működéséről tudunk. Minden második abaúji településnek volt lelkésze. 1262 óta Abaúj vármegye egyházigazgatási ügyeit az esperesség és két kerülete, a kassai és a forrói alesperesség látta el. Szentandrás a forrói esperességhez tartozott. Fontos tudni, hogy a nemesi vármegye Forrón gyűlést is tartott. Aligha valószínű, hogy az egyházi hatalom és a nemesi vármegye nem értett volna egyet Szentandrás névhasználatával.
Oklevelekből tudjuk, hogy Fel-Ináncs fele a Zovard nemzetségbeli Lőrinc fia Aprod Istváné volt, aki itt lakott és I. Károly király abszolút bizalmát élvezte. 1316-ban a király oldalán hősiesen harcolt a debreceni csatában. 1318-ban a király Fel-Baksával és 1323-ban pedig Garadnával jutalmazza meg. Aprod István tekintélyét jelzi, hogy az egri püspök személyes képviselője iktatja be a király által adományozott garadnai és baksai birtokaiba.
Az európai és a magyarországi falunév-kutatás eddigi eredményei alapján állíthatjuk, hogy jelentékeny számban kaptak e falvak nevet templomaik védőszentjének neve után. Nyugat-Európában ez a XII. században, hazánkban a XIII-XIV. században volt szokásban. Lehetséges - bár dokumentumokkal bizonyítani nem tudjuk -, hogy egyszerűen arról van szó: Fel-Ináncson 1329 körül felépült az első kápolna, vagy templom, melyet Szent András apostolról neveztek el, s ezt, ha nem is egyidőben, de azonos évtizedekben a falu és a környező lakosság lakóhelyére is átvette, s ez lett Fel-Ináncs helyett temploma, egyháza védőszentjéről a településnek is az új elnevezése.

1873-ig Szentandrás nevének írása sokféle módon és formában történik: 1329-ben de S. Andrea, 1405-ben és 1427-ben Zentandras; 1409-ben és 1430-ban Inanch, Felsen Inanch al. nom. Zenth Andras; 1549-ben Zent Andras Felináncs; 1773-ban Sz. Andras; 1828-ban András (Szent) és 1863-ban Szentandrás. 1873-tól 1900-ig nevét hivatalosan is Hernád-Szent-András-ként írják.

Mivel a történelmi Magyarország területén 14 Szent Andrásról elnevezett település található, 1873-tól kezdve a Szent András nevét viselő települések előtagja vagy a folyó menti fekvésére (Hernádszentandrás, Rábaszentandrás) vagy arra a megyére utal, melyben a település megtalálható (Békésszentandrás, Jászszentandrás, Tornaszentandrás).

1902-től kezdve a település elnevezése a ma is használt - Hernádszentandrás.

A Hernád neve - legrégibb írásos emlékeinkben a Homad /1232/ Harnad /1234/, Horrad /1255/, Chonrad /1245/, Hornath /1293/, Conrad /1299/ germán eredetű, az ófelnémet harmath szóval rokon, amely magyarul is találóan utal a folyóra: azaz ágas-bogas, kanyargós a jelentése. A Hernád német elnevezése bizonyítja, hogy a völgyben egykor germánok tartózkodtak. Tőlük a szlávok, majd a honfoglalás után a magyarok vették át. A Hernád elnevezése immáron ezer éve változatlan.

A nemesség szerepe a község életében

Szentandrás birtok- és társadalmi viszonyait alapvetően befolyásolta a nemesség, a nemesi családok magatartása, viselkedése, a megye és a falu életében betöltött szerepe. Érdemes tehát vizsgálat tárgyává tenni, hogy egy 400-600 lakosú településen, amelynek határa csupán 1200 kat. hold; ahol évszázadok során valójában nem alakult ki nagy földbirtok, uradalom; mit is jelentett a nemesség, akik Szentandrás lakosságának évszázadokon keresztül 20-25 százalékát, földterületének 70-90 százalékát alkották és birtokolták.

A szakirodalom szerint a nemes szó etimológiailag a „nemzetiség” jelentésű nem szó származéka, alapjelentése tehát kiváló nemzetségből való, előkelő származású. Az Árpád korban azonos volt a latin nobilis szóval. A XIII. század elejétől elsősorban a királyi serviensek jelölésére állandósult. Általában nemesnek nevezték a várjobbágyokat, akik saját földbirtokkal rendelkeztek, egyedüli kötelezettségük a katonáskodás volt, szemben a szintén szabad állapotú népekkel, akik más birtokán éltek, s paraszti szolgáltatásokra is kötelezve voltak. Klasszikus értelemben azonban csak a serviensek és utódaik számítottak az igazi nemeseknek, akiknek a kiváltságait az 1222. és 1231. évi Aranybullák, majd IV. Béla 1267. évi és III. András 1290. és 1298. évi decrétumai rögzítették, s I. /Nagy/ Lajos pedig 1351-ben elismerte. A nemesek személyükre és házukra vonatkozóan mentesültek minden pénz- és terményadó alól. Bírájuk a király vagy a nádor törvényszéke volt. Az országot ért támadás esetén hadba vonulni kizárólag a király zászlaja alatt voltak kötelesek.

A nemesi rend egységét az 1351. évi 11. tc. rögzítette, kimondva, hogy „ az ország összes igazi nemese... egy és ugyanazon szabadsággal éljen.” Az ország nemesei megyék szerint tagolódtak, s ezen belül járásonként, településenként. A megye nemeseinek összessége egy szűkebb közösséget formált, melynek jogi keretet a nemesi vármegye intézményei, közgyűlései nyújtottak. A nemesség társadalmi kapcsolatait, például házasságkötéseiket is többnyire az adott településen, vagy a megye településein, a szomszédos megyék településein élő nemesekkel való együvé tartozás jellemezte. Nemesnek az számított, akit a közösség tagjának ismertek el. Ennek pedig két feltétele volt: a nemesi származás és a nemesi birtok. A nemesek közé való emelkedésnek lényegében két formája volt: a király kegyéből, királyi birtokadomány útján, vagy nemesi leánnyal kötött házasság révén a rokonságtól kapott nemesi birtokkal, az ún. leánynegyeddel történő nemesítés. Az utóbbi esetben a leány utódai már nemesnek számítottak. A szentandrási nemesség több évszázados fejlődése arra utal, hogy nem egyágú, egyenes vonalú pályán jött létre.

Az első dokumentum, amely a Szentandráson élő nemesek teljes névsorát tartalmazza, a „Privilégium Szentandrás”, melyet Abaúj vármegye közgyűlése 1634. május 9-én Göncön elfogadott. A dokumentum 16 nemesi pecséttel és aláírással ellátott. Nemesek voltak: Abaffi István, Korlát András, Horváth György, Gonda Mihály, Putnoky János, Horváth Mátyás, Kereky András, Korláth György, Sakaly Márton, Maxa András, Komády Abdrás, Berky Miklós, Galvaczy István, Illyési Pál, Nagy Péter, Komády János. Rendelkezésünkre áll Abaúj vármegye első nemesi összeírása 1646-ból. Az összeírás külön adja a birtokos és külön az armalista nemeseket, az előbbit járásonként és az utóbbit községenként. Szembetűnő a névsor gazdagsága megyei és szentandrási tekintetben is.

A földbirtokos nemesek között özv. Keglevits Miklósné encsi lakos Szentandráson és Ináncson egyaránt jelentős földterülettel rendelkezik, akárcsak a Felső-Mérai Ternyey György. További nemesek Szentandráson az 1646. évi összeírás szerint: Czeczey Péter, Eperjessy Pál, Galvaczy István, Hegedős Ferenc, Komádi András, Komádi János, Korlát András, Kovács Boldizsár, Mar Tamás, Szabó Mihály, Székelly Tamás, Szőke András, Toot János.

1726-ban készült, második Abaúj vármegyei nemesi összeírás szerint Szentandráson nemesek voltak: Bán Péter, Csáki Péter, Csáki Ferenc, Csáki János, Czéczei Péter, Czéczei István, ifj. Czéczei Péter, Kardos János, Kardos István, Kereki Péter, Kereki György, Kereki István, Manczur István, Török Zsigmond.

Az 1754-55. évi, harmadik Abaúj vármegyei összeírás szerint szentandrási nemesek voltak: Andreanszki /Szentandrási / Imre, Bán Péter, Kereki György, Nikházy László, Ternyei Pál földbirtokos nemesek.

Milyen következtetést vonhatunk le a nemesi összeírásokból? Az első és legfontosabb megállapítás az lehet, hogy Szentandráson a nemessé válás négy formáját különböztethetjük meg:

az első csoportba sorolhatók azok a szentandrási nemesek, akik a királynak tett kiemelkedő szolgálat, vagy egyéb teljesítmény alapján szereztek nemesi címet és földbirtokot.
a második csoportba sorolhatók azok a szentandrási nemesek, akik Abaúj vármegye más településén szereztek nemesi címet és birtokot, de később szentandrási birtokra cserélték korábbi földjüket, vagy Szentandráson vásároltak földterületeket.
a harmadik csoportba sorolhatók azok a szentandrási nemesek, akik nemes-nemes házassággal őrizték meg nemesi címüket, s így gyarapították további vagyonukat.
végül, a negyedik csoportba sorolhatók azok a szentandrási nemes leányok, akik nem nemes férfiakkal kötöttek házasságot, s a nemesi cím csak leányágon öröklődött, tovább aprózva a vagyont.

A második megállapításunk az, hogy a szentandrási nemesi családoknak külön-külön és együttesen is kiemelkedő szerepük volt a katolikus és református egyház, a református iskola megteremtésében és fejlesztésében, a társadalmi együttélés és viselkedés rendjének kialakításában, az 500-600 lakost megtartó mezőgazdasági termelés kultúrájának megszervezésében, a nemesi község önálló szabályzatának megalkotásában és alkalmazásában. Vannak családok, amelyek immár 500 éve részesei az ország, a megye, a község életének, s az élet rendje szerint vannak olyan családok, amelyeknek már nincsenek leszármazottjai, de 150-300 éven át döntő láncszemei voltak a falu életének, a megmaradásnak. A történelmi kontinuitás hordozói voltak.

Végül, a harmadik megállapításunk az, hogy az ún. szentandrási nemesi földek elsősorban területi nagyságuk és megművelésük technikája miatt - árutermelésre, majorsági vagy nagyüzemi gazdálkodásra alkalmatlanok voltak. A nemesi földek a családok megélhetését szolgálták.

Árutermelésre, a termés piaci értékesítésére még az 1867. évi kiegyezés után meginduló nagyarányú gazdasági fejlődés és konjuktúra körülményei között is csupán két-három birtokos, vagy bérlő vállalkozhatott /Nikházy, Idrányi, Sielberger/, ők is igen korlátozottan, hiszen az a földterület, amelyen gazdálkodtak, még a második világháború előtt sem haladta meg a 100 kat. holdat.

Falu- és telekhatár, tagosítás, telekkönyv

Szentandrás 1100-1200. kat. holdnyi határterülete, az elmúlt századokban nem, vagy alig változott. A szomszéd községek Szentandrás területéből nem vettek el, s Szentandrás sem szerzett területeket a szomszéd községektől. A vármegyei jegyzőkönyvek határvitákról nem tudósítottak. Egyfajta békés együttműködés, a gazdálkodás és közigazgatás terén pedig az egymástól való tanulás jellemezte a Szentandrást körülvevő településeket.

Az első határtérkép leírása 1851-ben készült el, melyet szakmérnök készített. Szentandrás határát Forró, Pere, Ináncs és Felsődobsza felől lépés méretben, egy-egy földrajzi jel megjelölésével tíz szöveges oldalon írja le. Szentandrás határterületének leírását a település részéről egy 7 tagú választmány / Karády István, Bóczér István, Gönczi Péter, Nikházi László, Tolvaly István, Vajthó Gábor, Árvai István/, Forró, Pere, Ináncs és Felsődobsza részéről pedig 6-6 tagú választmányi képviselet írta alá. 1870-ben és 1877-ben készült határmegállapító nyilatkozat. megerősíti az 1851-ben készült határfelmérést. Szentandrás határán belül a telekhatárok viszont, elsősorban a birtokviszonyok és a tagosítások következtében többször változtak. Az 1874-ben végrehajtott polgári tagosítással, amely arra irányult, hogy egy dűlőben lévő több kicsi parcellát összevontak, s így létrejöhettek egy-egy dűlőre kiterjedő nagyobb birtokok, mint pl. a Idrányi, Nikházy, Gömöri, Bereznai, Tolvaly-féle birtokok.

Ugyanez mondható el a többi tulajdonosról is, azaz: a sok kis parcellákból alakultak ki egy-egy dűlőben a Cziáky, Teleky, Szabó, Szendrei, Szolnoki, Béky, Kóta, Kádár, Lencsés, Bartek, Vajthó, Bártfai-féle kisbirtokok.

Az encsi Földhivatalban megvizsgált, több, mint 400 telekjegyzőkönyv szerint megállapítható, hogy a szentandrási tulajdonosok földjeiket részben az ún. „nemesi öröklés”, részben vétel útján szerezték.

A földvásárlásnak két fő típusa alakult ki: az egyik az, amikor saját birtokához közel eső földet, földeket; a másik az, amikor nagyobb terjedelmű, összefüggő földterületeket vásároltak.

Az első típusra példa a Nikházy család földvásárlása: 1877 és 1896 között öt alkalommal Körössy Teréztől, Gömöri Páltól, Bíró Lajostól, Gömöri Lászlótól és özv. Szabó Gergelynétől vásárolt birtokához közel eső földterületet. A Sielberger ügyvédi család ináncsi birtokai mellé Szentandráson több, mint 100 kat. holdat vásárolt.

1930-ban végzett felmérés és polgári tagosítás ugyanazt a 14 dűlőnevet használja, mint amit az 1874. évi tagosítás alkalmával is bejegyeztek. Ezek a következők: Felső-, Középső-, Alsónyomás, Kócsán, Csárdaföldek, Tilalmas, Vízköz, Bárczai dűlő, Bírórét, Hajó út, Kertalja, Patkós, Bekeköz, Nyavalyád szőlők. Az összes 1124 kat. hold földterületből szabadforgalmú volt 995, kincstári 7, községi 24, közbirtokossági 13, egyházi és iskolai 83 és egyéb 2 kat. hold. Művelési áganként részletezve: szántó volt 918, kert 57, szőlő 25, rét 31, legelő 31, erdő 34 és egyéb 28 kat. hold.

A második világháború utáni földosztás is igen korlátozott terjedelmű volt; részben a nagybirtok hiánya miatt, hiszen csak egy száz kat. holdon felüli birtokos volt Szentandráson /Sielberger Ödönné/; részben a földosztásban résztvevők nagy száma miatt. Ezt jól mutatja a mezőgazdasági népesség és a kereső népesség földterületi birtoklásának megoszlása 1941-ben és a földosztás után és a termelőszövetkezetek megalakulása előtt, 1949-ben. Egy kat. holdon aluli földterülettel rendelkezett a mezőgazdasági népességből 24, illetve 27 fő; 1-5 kat. holddal a népességből 54, illetve 178 fő / 124-en a földosztás révén jutottak földterülethez/; 5-10 kat. holddal a népességből 63, illetve 80 fő rendelkezett; 10-20 kat. holddal a népességből 47, illetve 59 fő rendelkezett; 20-100 kat. holddal a népességből 17-17 fő rendelkezett.

1951-ben, majd 1962-ben megalakult termelőszövetkezetbe tömörült a község földtulajdonosainak 30, illetve 95 százaléka. A rendszerváltás után, elsősorban a kárpótlási jegyek révén, sor került nagyobb földterületek magánkézbe adására.

Hernádszentandrás népessége

A XVIII. század végéig csak becsült adatokkal, számításokkal, kimutatásokkal rendelkezünk Magyarországra, az egyes tartományokra, megyékre, városokra, községekre vonatkozóan. Ez érvényes Abaúj vármegyére és Szentandrásra is. Az Árpád-kori Magyarország egyik legismertebb kutatója, Györffy György szerint Abaúj vármegye kb. 3000 km2-nyi területén a 250 településnek mintegy 5000-re becsült házának népességét 25 ezerre teszi, falvanként átlagosan 20 házat számolva, családonként 5 fővel.

Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szintén azt mutatja, hogy Abaúj vármegye településeinek lélekszáma az országos átlag felett volt.

A Hunyadiak korát bemutató Csánki Dezső történeti-földrajzi műve Abaúj vármegyében 300-nál több, tehát lényegesen nagyobb számú települést tart számon, mint Györffy György, aki a házhelyek számát kb. 3500-re becsüli.

Az 1787. évi népszámlálás adatai szerint Szentandrás lakosainak száma: 446 fő volt. Ebből 408 fő keresztyén vallású és 38 fő izraelita vallású. 101 fő volt a nemesek száma. A szentandrási református egyházközség ún. „falujegyzőkönyve” tartalmazza a református egyháztagok megkereszteltjeinek, házasságkötéseinek, elhunytjainak dátumát és neveit. A születési és a halálozási adatok vizsgálata a szentandrási református vallásúak körében 1776 és 1796 között az alábbi képet mutatja:

ÉV	SZÜLETÉS	HALÁLOZÁS	+-	VÁLTOZÁS
1776	13	6	7	+
1777	10	6	4	+
1778	10	8	2	+
1779	20	14	6	+
1780	5	2	3	+
1781	10	3	7	+
1782	9	2	7	+
1783	17	4	13	+
1784	13	3	10	+
1785	17	7	10	+
1786	11	17	6	-
1787	19	13	6	+
1788	11	15	4	-
1789	15	9	6	+
1790	14	15	1	-
1791	24	27	3	-
1792	14	11	3	+
1793	13	11	2	+
1794	27	11	16	+
1795	5	22	17	-
1796	25	8	17	+
1797	11	8	3	+

A megkereszteltek első egyházi anyakönyvi bejegyzése 1757-ben történt január 12-én „Károlyi István úr Sámuel fia” megkeresztelésével. Keresztapja: Szepessy István, keresztanyja: Szepessy Istvánné. Minden keresztelési bejegyzés öt adatot tartalmaz: a.) a keresztelés dátumát; b.) a szülő nevét; c.) a megkeresztelt nevét; d.) a keresztapa nevét és e.) a keresztanya nevét. Az 1776 és 1797 közötti 213 megkeresztelt adatait vizsgálva azt állapíthatjuk meg, hogy nemes családok gyermekeinek keresztszülő választása minden esetben nemes családból történik. A nem nemes családok gyermekeinek keresztelésekor a keresztszülők választása szintén a nem nemesi családokból történik.

De a nem nemesi családok közel egyharmada nemesi származású keresztszülőt választott gyermekének.

Az elhunytak bejegyzésénél sok esetben csak az évszám és a név olvasható. Más esetekben viszont az adatokból olyan következtetést is levonhatunk, hogy viszonylag igen magas volt a gyermek- és fiatalkori halandóság a jobb módú nemesség körében is. Például: 1757. január 30-án “Nemes Kereky István négy éves lányát, Évát; „február 16-án Nemes Bán János tíz éves fiát, Jánost; „ május 26-án „ Nemes Péczely János négy éves leányát, Máriát”; 1760. április 19-én „Nemes Péczely János két hetes fiát, Józsefet” temették: Szembetűnő a viszonylag magasabb korban elhunytak aránya is. Például: 1761. április 26-án „Kereki Istvánt 57 éves korában”, Erdős Pétert május 13-án 60 éves korában”, Nagy Jánost szeptember 13-án 62 éves korában”, 1762. április 4-én, Király Pált 59 éves korában” temették.

A házasságkötések bejegyzései arról tanúskodnak, hogy a társadalmi tagozódást a házasulandók sohasem lépték túl: a nemes a nemessel, a nem nemes a nem nemessel, a cigány a cigánnyal lépett házasságra. Egyetlen példát nem tudunk idézni arra vonatkozóan, hogy egy nem nemes fiú nemes lánnyal, vagy egy nemes fiú nem nemes lánnyal kötött volna házasságot. A házasságkötési bejegyzések között igen gyakori, hogy a vőlegény, vagy a menyasszony abaúji nemesi, kuriális községből, városból való (Szikszó, Monok, Tállya, Berencs, Abaújszántó, Csobád, Szend, Pere, Fügöd).

A születési, halálozási és házasságkötési bejegyzések azt is tanúsítják, hogy számos család az elmúlt 200-250 évben kihalt Szentandráson, mint például a Kereki, Péczely, Ternyey, Tolvaly, Lisznyay, Penyigey, Bán, Vajthó, Károly, Koródy, Bajnoczy, Kalló család. Számos család a XVIII. század második felében válik szentandrási lakossá, birtokossá, mint például a Nikházyak, Idrányiak, Szendreyek, Telekyek.

Hernádszentandrás népessége és megoszlása anyanyelv szerint

ÉV	ÖSSZESEN	MAGYAR	SZLOVÁK	EGYÉB
1828	566	566
1857	506	506
1870	528	528
1880	527	509	3	15
1890	533	532	1
1900	501	501
1910	519	519
1920	545	545
1930	579	575	4
1941	502	501	1
1949	565	565
1960	503	503
1970	515	515
1980	451	451
1990	367	367

A rendszerváltás utáni másfél évtized alatt Hernádszentandrás lakosságszáma egyértelműen növekvő tendenciát mutat. Míg 1990-ben 398 fő, 1995-ben 401-fő, 2000-ben 396 fő volt a község lélekszáma, addig a 2005. esztendő elején már 463-an lakták a települést, s az év későbbi szakaszában is folyamatos volt az emelkedés. Ezen változások részben a beköltözéseknek, részben pedig a gyermekek születésének köszönhetők.

A 2005. január 1-i adatok alapján Hernádszentandrás lakosainak 60 százaléka nő, 40 százaléka férfi. Az utóbbi évek gyermekvállalásai miatt jelentősen fiatalodott a falu, s mára a 18 év alatti korosztályhoz a helyi népesség mintegy 31 százaléka, 145 fő tartozik. Az aktív korúak 188-an, a nyugdíjasok 130-an voltak 2005. január 1-én. A roma kisebbség aránya a teljes lakossághoz viszonyítva mintegy 40 százalékos, ami 182 főt jelent. A regisztrált munkanélküliek száma az adott év elején 73 fő volt, ami kiugróan magas, hozzávetőleg 40 százalékos munkanélküliséget mutat a községben.

Ezek a számok is alátámasztják, hogy a vidéken élők sorsa meglehetősen nehéz az Észak-Magyarországi Régióban. Nagyon sok tehetség nem képes kibontakozni, életerős fiatalok tengődnek munka nélkül, és így tetten érhetően beigazolódni látszik számos esetben az a mondás, hogy „a szegénység szegénységet szül”.

Ma már ott tartunk, hogy nem kerülhető meg ez a probléma. Képzésekre, befektetésekre, munkahelyteremtésre van szükség az abaúji térségben, melyekhez az alanyok, a természeti és tárgyi adottságok, valamint a dolgos kezek már régóta rendelkezésre állnak.

A hernádszentandrási önkormányzat tizenöt esztendeje

1990 őszén a tavaszi országgyűlési választásokat követően újra szabadon és demokratikus keretek között nyilváníthatott véleményt minden magyarországi település lakossága – köztük Hernádszentandrásé is -, hogy kikre is bízza lakóhelye vezetését az elkövetkező négy esztendőben.

Az önkormányzati rendszer tehát megkezdte működését, melynek jelentős különbsége a tanácsi struktúrához képest, hogy lényegesen nagyobb önállóságot adott a helyi vezető testületek kezébe, biztosítva ezzel a már régen kimondott igazságot, hogy a helyi problémákat helyben lehet a leghatékonyabban orvosolni, a helyi „recept” alapján.

Tizenöt év távlatából szemlélve az önkormányzatok tevékenységét megállapíthatjuk, hogy nem tudnak mindig megfelelni a velük szemben támasztott elvárásoknak, és ugyan sürgető reformokat is igényelnek, de többé-kevésbé hatékonyan szolgálják és képviselik a helyi érdekeket, és járulnak hozzá a folyamatos fejlődéshez.

Hernádszentandráson 1990 őszén az első szabad önkormányzati választáson az alábbi személyeket bízták meg a falu vezetésével:

Polgármester:	Gombár László
Képviselők:	Kiss András Ratkovszki János Szacsuri István Sztahura István Szűcs Józsefné (illetve Madarasi Sándor 1994 júniusától, Sztahura István halála után.)

1994 őszén újra az urnák elé járulhattak a község lakói és dönthettek a képviselőtestület összetételéről, melynek alapján:

Polgármester:	Gombár László
Alpolgármester:	Takács László
Képviselők:	Bártfai Lajos Kiss András Magyarné Schulcz Mária Tamásné Szigetvári Éva

Cigány Kisebbségi Önkormányzat képviselői (első ízben írtak ki kisebbségi választást):

Elnök:	Batyi János
Tagok:	Balogh Zoltán Dányi Emil

Az 1998-as helyhatósági választásokon Hernádszentandráson az alábbi eredmények születtek:

Polgármester:	Gombár László
Alpolgármester:	Szűcs Józsefné
Képviselők:	Kiss András Kurucz István Magyarné Schulcz Mária Szomolya Jánosné (Kavasánszki István 2001. júniusától, Szomolya Jánosné lemondása miatt, illetve Szacsuri István 2001. júniusától, Szűcs Józsefné polgármesterré választása miatt.)

Cigány Kisebbségi Önkormányzat képviselői:

Elnök:	Kuru Zoltán 1999. júniusától lemondás miatt Horváth Béláné
Tagok:	Balogh Zoltán Ónodi Zoltán

2002-ben a választás eredményeképpen a következő módon állt fel az új képviselőtestület:

Polgármester:	Szűcs Józsefné
Alpolgármester:	Üveges Gábor
Képviselők:	Gombár László Kavasánszki István Papp Sándor Szacsuri István (illetve Bártfai Béla 2005. májusától, Gombár László halála miatt)

Cigány Kisebbségi Önkormányzat képviselői:

Elnök:	Kuruné Bancsók Melinda
Tagok:	Bancsók Zoltán Batyi Zoltán

Beruházások és felújítások 1990 és 2005 között

Hernádszentandrás folyamatosan fejlődik, 1990 óta számos beruházás valósult meg a településen, s el lehet mondani, hogy összességében minden önkormányzati ciklusnak megvoltak a maga eredményei.

Az 1989-es – emberi emlékezet óta nem tapasztalt – nagy árvíz után, mely elárasztotta az egész falut, s jelentős károkat okozott a lakosság körében, 1990-ben megépült egy körgát, mely azóta több alkalommal megóvta a községet a víz hatalmától.

1994-ben kiépült a vezetékes ivóvízhálózat, szintén 1994-ben a vezetékes telefonrendszer, 1996-ra a gázhálózat, 2001-re a szennyvízhálózat, s 2005-ben a kábeltelevízió rendszere.

A rendszerváltás utáni fejlesztések, Hernádszentandrás faluképét is érintő változások a Polgármesteri Hivatal székhelyének a két helyiségből álló Fő út 75. számú ingatlanból a tágasabb Fő út 41. számú – mintegy kétszer akkora befogadóképességgel rendelkező -, az 1989-es árvíz után újjáépített épületbe történő átköltözésével kezdődtek 1991-ben. 1993-ban a községi ravatalozót újították fel és bővítették.

1994-ben formailag ideiglenesen ugyan, bezárta kapuit a közel 130 éves helyi általános iskola, mely több mint egy évtized elmúlta után is csupán egy-egy rendezvény, illetőleg választások helyszínéül szolgál…

A falu nem mondott és nem is mondhatott le erről az antik épületéről, amit eleink gondos és áldozatkész munka nyomán hagytak ránk örökül, s keresve a lehetőséget az önkormányzat azon van, hogy az néhány éven belül teljesen felújítva álljon újra a helyi lakosok és a Hernádszentandrásra látogató vendégek rendelkezésére.

Még ugyancsak az 1994. évben indult útjára az azóta is nagyon hasznosnak bizonyuló Falugondnoki Szolgálat, mely nagy segítséget jelent a községben élők számára a település helyzetéből adódó hátrányok csökkentése terén.

Az 1994. évtől kezdődően folyamatosan működteti a helyi önkormányzat a Szociális Földprogram intézményét, mely a rászorultabbak helyzetén lenne hivatott könnyíteni azzal, hogy rendelkezésükre bocsát bizonyos mennyiségű földterületet és vetőmagot, hozzájárulva ezzel az alapvető mezőgazdasági nyersanyagok önálló megtermeléséhez.

1997-ben támogatás révén megszervezték és megnyitották a helyi Teleházat a korábbi községháza épületében, majd néhány hónapos üzemeltetés után felfüggesztették a működését, majd 2001-től a Hernádszentandrási Szociális és Közcélú Szolgálat létrejöttével újból – immár integrálva a szolgálat tevékenységei közé – betöltheti valódi funkcióját.

1998-ban a helyi Kultúrház épületében kiépítették a vizesblokkot és ezzel egy időben belső felújítási munkálatok is folytak, s azóta folyamatos ezen intézmény karbantartása, melyre minden éven a költségvetésben különítenek el meghatározott összeget.

2000-ben elkezdődött és 2001-re fejeződött be a Hernádszentandrási Napköziotthonos Óvoda felújítása, melynek során összekötötték az addig különálló két épületrészt.

A 2001. év jelentős eseményei között kell megemlíteni, hogy az önkormányzat létrehozta a Hernádszentandrási Szociális és Közcélú Szolgálatot, mely az alapító okiratában foglaltak szerint az alábbi tevékenységek ellátásáért felelős:

Nappali szociális ellátás
Szociális étkeztetés
Házi segítségnyújtás
Falugondnoki Szolgálat
Szociális földprogram működtetése
Teleház
Művelődési Ház működtetése
Könyvtár

Az intézmény vezetőjévé 2001-ben Ignácz Melindát nevezte ki az önkormányzat, akinek a megbízatása öt évre szól.

Ugyancsak 2001-ben egy újabb helyiséggel bővült a Polgármesteri Hivatal, mely lehetővé tette a korszerűbb és nyugodtabb körülmények között történő hivatali ügyintézést. Ezzel párhuzamosan új számítógépekkel gazdagodott az intézmény ebben az időszakban, ami biztosította az Internet lehetőségeinek hatékony kihasználását is.

2002-ben jelentős támogatás révén a műemlékvédelem alatt álló hernádszentandrási Református Templom renoválására kerülhetett sor. Még ebben az évben elkezdődtek az Orvosi Rendelő átalakításának és felújításának munkálatai, mely intézmény a 2003. évben átadásra is került.

2003-ban megtörtént a közvilágítás korszerűsítése, melynek nyomán gazdaságosabbá és egyenletesebbé vált a szolgáltatás a település minden utcájában.

2004-ben pályázati támogatás révén sor került a Hernádszentandrási Szociális és Közcélú Szolgálat – Gondozási Központ épületének felújítására és egy új étkező helyiséggel való bővítésére. Szintén ebben az esztendőben partneri megállapodást kötött Hernádszentandrás Község Önkormányzata az Észak-Magyarország című napilappal, melynek nyomán a település címerével díszített üdvözlőtáblákat helyeztek a falu mindkét végére.

2005. júliusában jelentős pályázati támogatás eredményeképpen elkészült a falu szívében egy többféle sportág befogadására alkalmas aszfalt burkolatú sportpálya, mely nagy kihasználtsággal működik, s népszerű a fiatalabb és a felnőtt korosztály körében egyaránt.

Már több évre tekint vissza a közhasznú-közcélú foglalkoztatás intézménye is Hernádszentandráson, melynek nyomán munkalehetőséghez juthatnak a helybeli munkanélküli lakosok, akik a közterületek rendezetté tételével vannak megbízva, s időszaktól függően havonta átlagosan 8-10 fő foglalkoztatását tudja biztosítani az önkormányzat.

Hernádszentandrás 2005-ben

Hernádszentandráson tehát – összegezve az elmúlt másfél évtized eredményeit – 2005-ben a kinevezett jegyző személyén túl három köztisztviselő foglalkoztatásával működik a Polgármesteri Hivatal.

Számos egyéb közéleti tevékenységén túl a Falugondnoki Szolgálatot, a lakosság minden tagja számára a számítógép és az internet használatának lehetőségét biztosító Teleházat, az évről-évre több száz könyvvel gazdagodó, sokak által látogatott Könyvtárat, és a nappali szociális ellátást, házi segítségnyújtást, szociális étkeztetést megvalósító Gondozási Központot fogja össze és működteti a Hernádszentandrási Szociális és Közcélú Szolgálat.

Az infrastrukturális beruházások mindegyike – ivóvíz, telefon, gáz, szennyvíz – megvalósult a községben, s a kábeltelevízió hálózatának kiépítése is befejeződött.

Ináncs Község Önkormányzatával közösen a helyi önkormányzat társulásban működteti jelenleg az óvodát, mely évről-évre teljes kihasználtsággal, 25-26 gyermekkel végzi nevelő munkáját a négy fős személyzet foglalkoztatása mellett.

Az általános iskolai ellátást a szülők döntése alapján a gyerekek a szomszédos Ináncson vagy Perén vehetik igénybe, a középfokú oktatási intézmények pedig legközelebb Encsen, illetőleg Szikszón találhatóak.

A hernádszentandrási Orvosi Rendelőben hetente egyszer rendel a körzeti orvos, a hét többi napján pedig a szomszédos Ináncson, a szakellátásokat tekintve pedig a mintegy nyolc kilométerre lévő Encsen, illetve a közel húsz kilométerre található Szikszón fogadják a helyi betegeket. Az orvosi ügyelet szintén működik a községben, a helyben felírt recepteket pedig a Falugondnoki Szolgálat segítségével váltják ki a rászoruló és különösképpen az idősebb lakosok számára.

A helyi Posta intézményének 2003. évben történő megszüntetése után a Mobil Posta vette át a szolgáltatás biztosítását.

A 2005. év nyarán épült Sportpálya a település központjában várja a mozogni és kikapcsolódni vágyókat, mely lehetőséget biztosít a futballozáshoz, a kosárlabdázáshoz, és más szabadtéri sporttevékenységekhez egyaránt.

A Kultúrház, illetőleg az Iskola épülete és udvara ad otthont rendszeresen a községi rendezvényeknek, találkozóknak, bemutatóknak.

Hernádszentandráson két vegyesbolt és egy italbolt biztosítja a lakosok mindennapi ellátását.

A mezőgazdasági munkák során nagy segítséget jelent az önkormányzat traktora és a hozzá tartozó kiegészítő eszközök megléte, melyek igény szerint a helybeliek rendelkezésére állnak.

Fejlesztési tervek

Napjainkban az önkormányzatok saját költségvetésből képtelenek nagyobb beruházásokat megvalósítani. Felértékelődött tehát a pályázatok, a befektetők, és a szoros partneri kapcsolatok szerepe.

Ez az út ugyanakkor a komoly szakemberek bevonását, a rendszeres és következetes tárgyalásokat, a folyamatos érdekérvényesítést kívánja meg.

Első lépésként azonban érdemes – a tisztánlátás miatt – elemezni Hernádszentandrás helyzetét és lehetőségeit az összes értékének és hátrányának figyelembe vételével.

A település példás múltja azt mutatja, hogy igenis lehet itt eredményeket felmutatni, csak a közös akarat kell hozzá. Gyönyörű helyen fekszik kicsi falunk, s a Hernád-folyó közelsége pedig tovább növeli a varázsát. A rendezett faluképbe illeszkedve megtalálhatóak azok az épületek, melyek alkalmasak a közösségi élet színtereivé válni. Fejlett infrastruktúrával rendelkezik, továbbá a környező települések könnyű és gyors elérhetősége megoldott. A régió központja, Miskolc is csupán 40 kilométerre található, mely a Miskolc-Hidasnémeti gyorsforgalmi úton mintegy fél óra alatt megközelíthető, s az adott kistérség központja, Encs is mindössze 8 kilométerre fekszik Hernádszentandrástól. A község lakosságának mintegy harmada 18 év alatti, tehát alapvetően fiatalodik a falu.

A hátrányok között ugyanakkor mindenképpen említeni kell a magas arányú munkanélküliséget, mely abból is fakad, hogy sem Hernádszentandrás, sem a szomszédos települések nem rendelkeznek olyan létesítménnyel, mely akár a szakképesítést nem szerzett embereket is nagy létszámban tudná foglalkoztatni.

A jövő útja tehát nem lehet más, mint a tárgyi fejlesztéseket összekapcsolni a lakosság képzését és foglalkoztatását segítő programokkal, továbbá olyan rendezvények rendszeressé tételével, melyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy élet és pezsgés legyen Hernádszentandráson.

A következő évek pályázatai és törekvései között mindenképpen szerepet kell hogy kapjanak a helyi utak és járdák felújításának munkálatai, a felszíni vízelvezető árokrendszer kiépítése. A felnőttképzés, szálláshelyek, valamint egy komplex faluközpont kialakításának céljaira egyaránt alkalmas iskola épülete szintén a fejlesztési tervek középpontjában szerepel. Ugyancsak komoly értéket nyújthat Hernádszentandrás számára a település központjában lévő sportpálya mellett található egykori községháza épületének tájházzá, valamint a korszerű sportolást elősegítő öltözővé történő átalakítása. A falu további parkosításával otthonosabbá és még vonzóbbá tehetjük környezetünket.

A körgát megépítése nyomán a belső oldalon a Kis-Hernád mintegy 1 kilométeres szakasza holtággá vált, amely azonban továbbra is forrásokból táplálkozik. Az eltelt 15 év alatt azonban a teljes elhanyagoltság miatt napjainkra a fokozatos iszaposodás és a feltöltődés veszélye fenyegeti. Pályázati források bevonásával és az esetleges befektetőkkel való tárgyalások eredményeképpen rendezetté lehetne tenni a medret és a környezetét. Érdemes elgondolkodni ugyanakkor a halászati és az idegenforgalommal összefüggő hasznosításán is.

A meglévő Kultúrház fejlesztésével, esetleges tetőtéri beépítésével, valamint a hozzá tartozó terület kihasználásával szintén folytathatni lehet azt a munkát, mely Hernádszentandrás jövőjét hivatott megalapozni.

A környező településekkel összefogva, értékeink kihangsúlyozásával az előbb említettek nem csak a helybeliek számára jelenthetnek majd előrelépést, hanem hosszútávon a falusi turizmus népszerűvé válásához, a térségünk idegenforgalmának fellendüléséhez is vezethetnek. Ezen folyamatok tehetik ismertebbé Hernádszentandrást, s eredményezhetik azt, hogy olyan kapcsolatok alakuljanak ki, melyek által a jövőben befektetésekről, munkalehetőségekről, fejlesztésekről, aktív kulturális életről lehessen beszélni. Így növekedhet továbbá észrevehető módon a falu megtartó ereje is.

Mindez természetesen nem érhető el egyik napról a másikra. Az út hosszú, de rá kell lépni és felelősséggel, kitartóan végig kell rajta menni…

Hernádszentandrás lakossága 2005-ben

A rendszerváltás utáni másfél évtized alatt Hernádszentandrás lakosságszáma egyértelműen növekvő tendenciát mutat.

Míg 1990-ben 398 fő, 1995-ben 401-fő, 2000-ben 396 fő volt a község lélekszáma, addig a 2005. esztendő elején már 463-an lakták a települést, s az év későbbi szakaszában is folyamatos volt az emelkedés. Ezen változások részben a beköltözéseknek, részben pedig a gyermekek születésének köszönhetők.

Talán ennek a szemléletnek is köszönhető, hogy a 2008-as esztendőt 494 lélekkel kezdte a település.